Latin neve (thymus) azt jelenti: bátorság, erő. A ókori görögök oltárokon égették, füstjével tisztelegtek az istenek előtt, de a szlávok is szent növényként tisztelik hagyományaikban, a Szentanya növénye számukra (ukrán neve: materinka, azaz anyácska). A magyar népi gyógyászatban nevezik ezt a növényt tömjénfűnek, balzsamfűnek, démutkának, mézfűnek, vadcsombornak is. Leveleinek alakjához nagyon hasonlít az emberi csecsemőmirigy alakja, talán ezért nevezték el a Thymus-nak latinul a csecsemőmirigyünket.
A világ minden táján szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben. 1719-ben Neumann Caspar fedezte fel Illóolajának fő hatóanyagát, a timolt, a baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyagot. (A hindu népi orvoslás, az ayurveda féregűző szere a kakukkfű.) A timol népszerű fertőtlenítőszer volt egészen az első világháborúig, ami alapvető "kakukkfűválságot" okozott. A világ kakukkfűolajának a zömét ugyanis Németországban állították elő, így amikor Anglia és Franciaország hadat üzent a németeknek, a harctéri fertőtlenítőszer rendkívüli hiányával is szembe kellett néznie.
A szamárköhögés (pertussis) gyógyításában az egyik legmegbízhatóbb gyógyszerként tartották számon! A légzőszervek gennyes, katarrusos (ez hurutos, váladékost jelent) megbetegedéseinél, de még a TBC esetében is kiváló nyákoldó hatását regisztrálták és használták is. A kakukkfűkivonatot régebben, még a kombinált kötelező oltások bevezetése előtt (ez a DI-PER-TE oltás) alkalmazták a gyógyászatban tüdőgyulladásnál és difteritisznél (torokgyík) a nyálka leválasztására.
Hatóanyagai között találunk még karvakolt, ami szintén fertőtlenítő, baktérium- és vírusölő hatású vegyület, valamint keserűanyagokat és cserzőanyagot.
Fertőtlenítő tulajdonságán kívül a kakukkfű nyálkaoldó és köptető hatását légcsőhurut esetében a mai tudomány is elismeri. Köhögési ingercsillapító és görcsoldó hatása miatt (igen! a menstruációs görcsöket is oldja, Hölgyeim!) enyhíti a kruppos (ez a száraz, ugatásra emlékeztető, szűnni nem akaró, fullasztó köhögés) köhögés tüneteit, valamint a kakukkfű fürdőre az asztmában szenvedő gyerekek is nagyon jól reagálnak.
Alkalmazzák még asztma, dohányosok idült hörghurutja, időskori tüdőtágulás, hörgőtágulás kezelésében is. Fertőtlenítő hatásán túl illóolaja serkenti az immunrendszer működését, hatására fokozódik a fehérvérsejtek termelődése, ezért a növény fürdő és inhalálás formájában különösen hatékony.
A kakukkfű több, egyaránt a Thymus nemzetségbe tartozó, örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő fűszer- és gyógynövényfaj összefoglaló neve. Magyarországon elsősorban a vad kakukkfű nő a természetben (főleg a Bükkben), amely igen aromás, jellegzetes illatú, földön elterülő, 5-20 centiméterre növő, apró, kerek levelű növény. Halványrózsaszínű, fehér vagy lilás virágzata májustól szeptemberig nyílik (füzérvirágzat). Termesztett fajtáját mezei kaukkfűnek nevezik (Thymus serpyllum), mely évelő, lágyszárú félcserje. Szára 1 mm vastag, a tövénél elfekvő, a hajtás vége felálló, levelei keresztben átellenesek. A virág illata lehet szurokfűére emlékeztető, vagy citromillatú, kámforos, még akár gombaszagú is.
Emésztést segítő fűszer
A francia konyha klasszikus fűszere, de a világon mindenütt kedvelik. Étvágyjavító, puffadást gátló, görcsoldó és hasmenés elleni szer, jó bélfertőtlenítő, valamint bélféregűző hatása is ismert. A kakukkfű különösen ajánlott gyomor- és epebetegek számára. Nehezebb levesek és főzelékfélék pl. bab, borsó, lencse, káposzta, karalábé, valamint zsíros ételek emésztést segítő fűszere, de húsokhoz, halételekhez, kagylóhoz, pástétomokhoz, mártásokhoz, szószokhoz is kedvelik. Diétás fűszerkeverékek elmaradhatatlan összetevője.
Figyelem!
Terhes, illetve szoptató nők és pajzsmirigy-elégtelenségben szenvedők ne használják. Ha akár enyhe melléktünetet fejfájást, vagy szédülést okozna, ne alkalmazzuk, vagy csökkentsük az adagot. A kedvezőtlen mellékhatásokról tájékoztassuk orvosunkat, mint ahogy arról is, ha a panaszok a növény alkalmazását követő két hét során nem javulnának.
Irodalmi és szakirodalmi források:
Mester Ildikó, szerk: Fitoterápia, Gyógynövénygyógyászat- Vizsgára felkészítő segédanyag, 2010. Budapest
Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai, Budapest, 1942.
dr.Tamasi József, szerk: Természetgyógyászati alapismeretek-1998.Népjóléti Képzési Központ Budapest
Stacy Dugliss-Wesselman: Természetes házipatika, Otthon elkészíthető szépítő-gyógyító szerek testnek és léleknek, Kossuth Kiadó, 2017.
dr.David Frawley, Dr.Vasant Lad: Gyógynövény jóga- Ayurvedikus útmutató gyógynövényes gyógyításhoz, Édesvíz Kiadó, Budapest, 1991.
